• Slider_00_arpad.png
  • Slider_02_baba.png
  • Slider_03_baba.png
  • Slider_04_sodor.png
  • Slider_05_kezben.png
  • Slider_06_keszul.png
  • Slider_07_csuhe.png
  • Slider_08_csuhe-szalma.png
  • Slider_08_csuhebabu.png
  • Slider_09_piros-zold.png
  • Slider_10_julia.png
  • Slider_11_kosar-kozep.png
  • Slider_12_kosar-teto.png
  • Slider_13_kosar-disz.png

 

Az erdélyi csuhéfonás története

     1940-ben, a búcsú szombatján több mint egy órás felhõszakadás eredményeként óriási árvíz mosta el Szentdemeter falu nagy részét. Az akkori pap, Pál Gyula, látva azt a nagy szegénységet ami az árvizet követte, meghívta a magyarországi Kovács Károlyt, aki megtanította a falu népét a kukoricaháncs megmunkálására, kenyeret adva megannyi ember számára. 


      Akkoriban kötelezõ volt mindenkinek a kultúrotthonba menni és részt venni ezen az oktatáson. Vitték a sodrófát (laskasirítõt), aminek a végébe ütöttek egy szeget. Arról az egy szegrõl indult el a sodrás mûvészete.


      Mikor megtanultak egyenletesen sodorni, szatyrokat, kenyérkosarakat, lábasalátéteket, kezdtek készíteni, amiket a közeli marosvásárhelyi és segesvári piacokon értékesítettek.

      A szakma nagyon megtetszett egy nagykendi barátnõnek, aki szintén megtanulta azt, majd megtanította a negykendieket is szotyrozni. Ma általában a kendi szotyrokat ismerik, kevesen tudják, hogy a domb mögött van egy csodálatos kis falu, ahonnan ez a mesterség ered...

 

Filmek

CSUHE-ART - kukoricacsuhé temékek